gondolat

Sokszor vágyom más társaságra,de olykor jobb egyedül,mert senki sem ért meg...
Máskor viszont jó lenne,ha lenne olyan személy,aki harcolna azért,hogy végre kibökjem,hogy mi a bajom...

Liebster Award - avagy vérizzadás felsőfokon

Nos,most én válaszolok :)

11 válasz

1.  Szoktál írás közben zenét hallgatni, tévét nézni, vagy egyéb dolgot csinálni?
Amikor írok, akkor próbálok mindent kizárni, de sokszor segít, ha zenét hallgatok :)

2. Hogy jöttél rá, hogy a jövőben írni szeretnél? Hirtelen jött ötlet, vagy tudatos folyamat?
Először a barátnőm ötlete volt, hogy ő szeretne írni. Október közepe lehetett, amikor kedvet kaptam hozzá és azóta is írok :)

3. Mintáztál már karaktert a környezetedben élő személyről?
Volt már rá példa, igen :) De általában próbálok elkövetkeztetni tőlük :) 

4.Mit gondolsz, mitől lesz egy regény sikeres? A jó reklám mennyire befolyásolja a sikert?
Először is, engem mindig a borító fog meg, utána olvasom el a tartalmát. Ha már a borítója nem jön be, akkor nagyon ritka, hogy elolvasom a tartalmát, de van, hogy ez sem akadályoz meg :)

5.   Ki az első ember, akinek megmutatod az új részeket?
A legjobb barátnőmnek :)

6. Van olyan karaktered, akit nem kedvelsz és nem feltétlenül azért, mert negatív szereplő?
Eddig még ilyen személyt nem írtam bele, de ha ne talán tán fogok, akkor annak is meg lesz az oka :)

7. Ha lehetőséged lenne választani, melyik kiadóhoz vinnéd a kéziratodat? Tegyük fel, hogy tuti a siker, és bármelyik kiadná? J  
Biztosan azt, amelyik kedvezőbb ajánlatot adna :)

8.  Papír alapú könyv, vagy ebook?
Papír :)

9.  Melyik az az öt szó, ami leginkább jellemez?
Hűséges, segítőkész, barátságos, ingerlékeny, nagyszívű 

10.  Melyik kedvenc íród fejébe kukkantanál be egy pillanatra?
Stephen King :)

11. Genyó kérdés, de melyiket választanád: boldogság, vagy sikeres írói karrier?
Ez egy fogós kérdés :) Sikeres írói karrier talán, mert szeretném, ha az életem egy részét mások is elolvashatnák, szívükbe zárnák, igazából már ettől a tudattól boldog lennék :)

11 dolog magamról:
1. Hamar felkapom a vizet.
2. Jó hallgatóság vagyok, mindig ott vagyok, amikor szükség van rám.
3. Lojális vagyok családomhoz, és a barátaimhoz.
4. 8 évig kézi labdáztam sportszerűen :)
5. Van egy kiskutyám: Csoki :)
6. Van két nővérem.
7. Legjobb barátnőmmel már 9 éve vagyunk barátok, és vénasszony korunkban a tornácon fogunk kötögetni :)
8. Anyukámmal mindent megbeszélek :)
9. Szüleim 8 éve elváltak, de apukámmal tartom a kapcsolatot.
10. Az írást komolyan gondolom, és remélem egyszer kiadhatom a könyvem :)
11. Imádom az édességet :)

Kérdéseim:
1. Mióta foglalkozol az írással?
2. Van kedvenc karaktered? És miért ő az?
3. Volt már olyan, hogy a főszereplőt a magad képére formáltad meg?
4. Ha kiadhatnád a könyved, akkor kiknek ajánlanád?
5. Milyen műfajban szeretsz írni?
6. Mikor írsz, érzed azt, hogy kiteljesedsz az írástól?
7. Ha nincs ihleted, mit csinálsz?
8. Mennyi időbe telik megírni egy kisebb regényt?
9. Kit avatsz be a kis titkodba:
10. Hogyan fogadod a negatív kritikákat?
11. Sokszor javítasz át egy fejezetet?

Köszönöm a lehetőséget, és hogy elolvastátok :)

j

7

ábránd

Sokszor jutsz az eszembe,ami számomra nagyon zavaró,mert nem merek kezdeményezni, és folyton arra várok,hogy te lépj...de hiába. elhatározom magam,hogy a sarkamra állok, és bátor leszek,de ahogy oda kerül a sor,elszáll minden erőm...Elbűvöltél...

tökéletes

Ne törekedj a tökéletességre, mert annál jobban maradi leszel. Senki nem tökéletes, ne akarj az lenni, mert semmi sem az,aminek látszik..

fáradtság

Nem csak fizikailag lehet elfáradni,hanem lelkileg is. Annyi hülyeséget elviseltem már el, hogy teljesen belefáradtam abba,hogy mindenhez jópofát vágjak. Elég volt. Itt az ideje, hogy regenerálódjak.

Titkok rengetege: II. fejezet

„Velem maradtál, - történjék akármi,

Gazdag vagyok, s immár kifoszthatatlan.”

Jatzkó Béla

Pár órával később már bemehettem Alexhez. Remegtem az idegtől, mert nem tudtam, hogy mi történt vele. Elképzelni se lehet, hogy most min mehet keresztül, de én itt leszek neki támasznak… azt hiszem. Előtörtek a régi érzések, amiket iránta éreztem. Szerettem őt, és valahol a szívem mélyén még most is, de annyira bizonytalan vagyok, hogy elhagyott másért, és félek, nehogy még egyszer megtörténjen velem ez az egész. Egyszer elég volt belőle kilábalni, és nem hiszem, hogy másodszorra is menni fog. Végül erőt vettem magamon, és bementem hozzá. Épp aludt, ezért inkább csak az ajtóban figyeltem őt. Miközben néztem, ahogy alszik, elszállt minden kételyem. Mosolyra húzódott a szám és úgy érzetem, ez a helyes. Megérdemel mindenki még egy esélyt, akkor ő miért ne kaphatná meg? Miközben gondolkodtam, Alex felébredt. Rekedtes hangon az én nevemet suttogta, és azt kérdezte, én vagyok-e bent. Szívem megtelt melegséggel, ahogy meghallottam, hogy engem keres. Boldog voltam ettől a tudattól. Odaléptem hozzá, s megfogtam a kezét. Meggyötört arca még így is tetszett nekem. Fáradt volt és megviselt, ahogy végig mért, éreztem, hogy ő is úgy gondolja a dolgokat, mint én. Lassan felült, majd megkért, hogy üljek le mellé. Leültem, de még mindig fogtam a kezét, mert nem akartam elengedni. Féltem, nehogy elveszítsem még egyszer. Másik kezével megfogta az enyémet, és a szemembe nézett.

– Miért maradtál itt, Zara? – Ez meg milyen buta kérdés? Baj, hogy aggódtam érte?

– Tessék? Azt akarod, hogy menjek el? – Hirtelen kétségbeestem. Lehet, hogy nem is rám várt? Legszívesebben üvölteni tudtam volna, de felnőtt nőként viselkedtem. – Nem tudom, hogy szóltak-e Cara Marianak.

– Dehogy! Nem akarom, hogy elmenj, nem azért kérdeztem meg, csak azt hittem, hogy miután behoztál, el is mész. Remélem nem szóltak neki, mert nem vagyok rá kíváncsi a történtek után.

– Ilyennek ismersz, hogy csak így itt hagynálak egyedül? – Rosszallóan néztem rá, de elmosolyodtam.  Tudtam, vagyis éreztem rajta, hogy szüksége van rám. – De mégis Alex, mi történt köztetek? Ki lőtt le téged? Ő volt? – Ha ő volt esküszöm, nem állok jót magamért!

– Most nem róla akarok beszélni, ugye nem baj? Egy férfi volt, vagyis Cara Maria újdonsült barátja. Meglátott minket, és azt hitte, hogy még mindig együtt vagyunk, ezért lelőtt. Szerencsére nem jó lövész, se célzó, így úsztam meg. Azért gondolom ezt, mert ugye a bőröndök nálam voltak, és szerintem ebből következtetett. Pedig nem akartam visszamenni ahhoz a tyúkhoz. Eleve a saját lakásomba akartam menni, és úgy hozzád beszélgetni, de a helyett ez lett.

– Te jó ég! Ez nem normális! A rendőrségnek mit mondtál? Vagy még nem kérdeztek ki? – Nem tudtam gondolkodni, csak ez járt a fejemben, hogy lehetnek ilyenek az emberek? Ráadásul sejtette ez a pasi, hogy találkoznak majd, mert akkor nem lett volna nála fegyver, vagy mindig magánál hordja?

– De, már kikérdeztek, és keresik a férfit. Zara, nem tudod, hogy mennyit jelent nekem az, hogy most itt vagy velem. Simán csinálhattad volna azt, hogy fel sem veszed a telefont. Megértettem volna.

– Csitt! Ne beszélj butaságokat. Nem lett volna tiszta a lelkiismeretem, és amúgy is, barátok vagyunk ennyit igazán megtehettem. – Ahogy kimondtam, hogy barátok, belém nyilallt a fájdalom. Tényleg csak barátok vagyunk, vagy még mindig több annál?

– De én nem a barátod akarok lenni – ránézett a kezünkre, ahogy az ujjaink egybefonódtak, és láttam, hogy ő is úgy érez még, ahogy én. Remélem nem szúrtam el mindent, és van még kettőnknek esélye.

– Alex én… én is így gondolom, de félek, hogy megint az lesz, mint akkor. Tudom, két év telt el az óta, mégis ugyan úgy fáj. Viszont, ha nem adok esélyt magunknak, akkor azt bánni fogom. – Égett az arcom, kapart a torkom, mintha ezer éve nem ittam volna. Éreztem, egy könnycseppet, ahogy végig gördül az arcomon, majd egy hatalmas tenyeret, ami lágyan cirógatta kisírt bőrömet. Megsimítottam az arcommal, és kinyitottam a szemem. Alex már sokkal közelebb volt hozzám, és éreztem, hogy ő is fél. Fél, hogy megbocsátottam-e neki, amit megértek a részéről, de úgy érzem, már nem áll semmi közénk. Nem láttam értelmét annak, hogy örökre haragudjak rá. Belenéztem barna szemébe, majd lehunytam, és akkor megcsókolt gyengéden. Kimerem mondani, hogy szeretem őt, és ő is engem.

Miután vége volt a látogatási időnek, még volt időm munka előtt hazamenni és lefürödni. Ma úgy döntöttem kifestem magam, és újonnan szerzett önbizalommal, boldogsággal fogok dolgozni. Régen éreztem ekkora örömöt, talán akkor, amikor együtt voltam Alexszel. Jarod rosszallóan nézett rám, de én csak rámosolyogtam, hogy minden ok. Mire vette a lapot, és visszakacsintott. Hátramentem az öltözőbe, hogy átvegyem a munkaruhámat, mire valaki bejött utánam. Hátrafordultam, és Cara Maria volt az. Szép mondhatom. Az ex-barátját meg sem látogatja, mikor az ő hibája is volt egy részt. Szólhatott volna a barátjának, hogy aznap megy összepakolni Alex, de nem tette meg, és most kórházban van.

– Cara Maria. – Semmi jó kedv nem hallatszódott a hangomban. Nehogy azt higgye, hogy puszi pajtások vagyunk.

– Zara. Alex, hogy van? Annyira szégyellem magam a történtek után. – Na, persze még, hogy aggódik érte és még sajnáltatja magát, na, ne nevettessen!

– Menj be hozzá a kórházba, ott majd rájössz, hogy van. De nekem most dolgoznom kell, ha nem bánod – majd türelmetlen nézéssel mutattam ki, hogy tényleg dolgoznom kell –, még valami?

– Nem semmi, kösz. Akkor én most megyek. – Azzal ki is ment az ajtón. Hála az égnek még egy percet azzal eltölteni, hogy jó pofizzak, nem ment volna.

Amint kitettem a lábam az öltözőből, Jarod hívatott be magához. Kicsit meglepődtem, hisz nem csináltam semmi rosszat, reméltem, nem akar kirúgni, vagy valami hasonló. Miközben mentem az irodája felé, észrevettem, hogy túl nagy itt a csönd. Ez eléggé szokatlan, ha csak nem nyitottunk még ki. De amikor én bejöttem, még voltak vendégek.  Rossz előérzetem támadt, olyan rémisztően csönd volt. Erőt vettem magamon, és bementem az irodába. Jarod háttal ült nekem a forgós székében, mintha csak az ablakon nézne kifele. Tavasz volt, ilyenkor intenzívebben lehet érezni a virágok illatát. Ezt az évszakot szerettem, mert tavaszi gyerek vagyok, meg amúgy is, ilyenkor minden olyan nyugodt még. Jarod megfordult, és rám nézett, de csak mosolygott, mintha minden rendben lenne, de én nem így éreztem. Nem akartam becsukni az ajtót, hátha menekülnöm kell, vagy bármi más lenne, minden eshetőségre fel kellett készítenem magam.

– Beszélni akartál velem? – Remegett a hangom a félelemtől. Lehet, hogy túl sok horror filmet nézek, de így legalább számíthatok arra is, hogy ha megtámadnak, tudni fogom, mit tehetek és mit nem. Paranoia egy kedves és idegesítő barát egyben.

– Nyugalom Zara, semmi rosszat nem akarok én tőled, csak beszélgetni szeretnék. Itt, Orlandóban sok szép hely van, amiről ugyebár te is tudsz. Mióta is élsz itt?

– Lassan öt éve, amióta nálad dolgozom. – Ez most valami vallatás?

– Akkor sok helyen voltál már a lányokkal.

– Igen, de ez most miért is érdekel téged, ha szabad megkérdeznem? – Annyira zavarba jöttem, hogy a jó modoromat elfelejtettem, vagy csak szimplán otthon hagytam valahol.

– Feltűnt, hogy rajtunk kívül nincs bent senki? – Nézett rám kacéran, majd felállt, és odalépett hozzám. Összerezzentem, mikor a keze az enyémet érintette.

–  Igen, észrevettem. Hová lettek?

– Hazaküldtem őket, mert ma veled szeretnék tölteni egy napot, ha nem bánod.

– Van barátom, és ennek nem nagyon örülne. – Eléggé féltékeny típus.

– Ez csak egy ebéd Zara, semmi több. Nem a kezedet kértem meg, de ha ez téged zavar, akkor menj haza nyugodtan, és ma szabadnapos vagy a többiekkel együtt. – Úgy mondta ezt, mintha megsértődött volna. Végül is, ha tényleg csak egy ebédről van szó, de Alexszel most találtunk újra egymásra, és ezzel nem akarom elszúrni már most.

– Egy ebéd belefér, de tényleg semmi több.

– Rendben, bezárok, és indulhatunk is. – Reméltem, hogy nem fogom megbánni.

Miután Jarod bezárta a bárt, beszálltunk a kocsijába, és elhajtottunk. Valami puccos helyre vitt, ahol még ezelőtt sosem voltam. Még a nevét sem tudom kiejteni, olyan furcsán van leírva. Kinyitotta előttem az ajtót és előre engedett. Hogy is fogalmazzak… nem az étteremhez voltam öltözve, ezért enyhén szólva megbámultak az ott evő vendégek, de nem foglalkoztam velük. Sajnálom, de én szerencsére nem tartozom az elit néphez. Némelyik annyira fent hordja az orrát, hogy szinte az eső is bele esik.

Leültünk a legeldugottabb helyre, és rendeltünk egy kis kávét. Zavarban voltam, mert kívül állónak éreztem magam. Miután kihozták az italokat rendeltünk ételt, de őszinte leszek, mindegyik nagyon drága volt. Szinte mindegyik megfelelt a jattomnak, és a köretet még bele se számoltam. Vicc, hogy valaki ilyenekre költi a pénzét ahelyett, hogy valami mást venne. De végül rávettem magam, hogy legalább egy olcsóbb ételt rendeljek. Jarod csak mosolygott, de én ezen nem nagyon tudtam. Egy erőltetett vigyort sikerült azért magamból ki erőszakolnom, hogy ne sértődjön meg. Elvitték az étlapot, és ketten maradtunk. Jarod elkezdett mesélni a munkáról és a beszerzésről, de annyira nem érdekelt, hogy nem is figyeltem rá. Miután ezt észrevette, abbahagyta, és másról kezdett el faggatni: persze, hogy a barátomról.

– És mióta vagytok együtt?

– Nem olyan régóta. Egy időre szétmentünk, de szerencsére újra egymásra találtunk. – Majd kihozták az ételt, és egyenesen a kajámra néztem, nehogy Jarodra kelljen koncentrálnom. Olyan fusztráló helyzet volt.

– Értem. Kínos neked erről beszélni, hogy így visszahúzódtál? – nézett rám kíváncsian, de nem tudtam, erre hogy feleljek.

– Nem, dehogy, csak nem szeretek a magánéletemről beszélni, ennyi az egész. De ha már itt tartunk, neked van valakid?

– Jelenleg nincs, de van egy lány, vagyis hölgy, akiért meg-megdobban a szívem –Megfogta a kezem, és mélyen a szemembe nézett. Éreztem, ahogy elpirulok, mert nem szoktam ilyen helyzetbe kerülni. Kínos – és mindig jó kedvre derülök, mikor reggel meglátom a munkahelyünkön. Csak egy baj van vele.

– Még pedig? – kérdeztem, de sejtettem már a válaszát, és előre féltem tőle. Éreztem, hogy nem jó ötlet ez az ebéd…

– Van barátja. Tudod ki ő?

– Van egy tippem.

– Zara, te vagy az. Tudom, jóval előbb kellett volna lépnem, de annyira elfoglalt az a tény, hogy elérhetlek akkor, amikor csak akarlak. Most pedig pont e miatt veszítettelek el.

– Sajnálom Jarod, de ennek nem lett volna hosszú élete, mert a főnököm vagy, és így kellemetlenül éreztem volna magam. Remélem megérted.

– Meg, persze. – Innentől kezdve csöndben ettünk.

Mire végeztünk mindennel már délután volt. Lassan látogatási idő lesz a kórházban, én pedig meg szeretném látogatni Alexet. Nem tudom, hogy elmeséljem-e neki ezt az ebédet. Remélem, nem fog nagyon kiakadni.

emberek

Aki megtanított minket,hogy ne figyeljünk oda arra, hogy ki mit mond rólunk :)

Nem értem, miért néznek rám furcsán az emberek. Semmi különös nincs rajtam,ami miatt megbámulhatnának. Rendes,hétköznapi tinédzser vagyok, aki kicsit szeleburdi és magának való. Szeretem a lehetetlen is megoldani, hisz van hozzá akaraterőm,hogy valóra váltsam szívem rejtett vágyait.

alázat

Sokan nem is ismerik ezt a szót: alázat. Elég szomorú,hisz gyermekkorunkban beleverték a fejünkbe,hogy az idősebbet tisztelni kell. Sportban is ugyan így állnak a dolgok. Ha nem adsz bele mindent,akkor hagyhatod is abba az egészet,hiszen szeretned kell azt,amit csinálsz, tisztelned kell edződ,és társaid, és főkép saját magadat. Ha nem szereted magad,lehúzhatod a rolót,mert akkor senki sem fog.

valahol

Vannak pillanatok,mikor a képzeleteimbe révedve,máshol járok.Mindig egy helyre megyek már évek óta,mert ott minden olyan megszokott,semmi új,váratlan nem történik velem.De ma,megtörtént. Egy férfi állt a fához állított létránál,és rám mosolygott,mintha ezer éve ismernénk egymást.Ahogy közelebb mentem hozzá,felismertem én is. A nagy Ő volt az,akiről mindig is álmodoztam,végre megtalált.

De aztán hozzám szólnak,hogy figyeljek jobban oda arra,amit  mondanak,és ennek a gyönyörű képnek vége lesz...

napok

Vannak napjaim,mikor magányra van szükségem,mert érzem,hogy szét vet az ideg,amit magamban kell lerendeznem. De olykor jól esne,ha valaki igen is azt mondaná: "ezt nem kell egyedül végig csinálnod".

Néha...

Voltam már én is a legjobb valakinek és fordítva,aztán meg az ajtót basztuk egymásra úgy ordítva,mintha felégett volna a világ,pedig ez csak bennünk,de ami megmart igazi láng...Talán még tudnék hinni a valódi mesékben,hogyha akarsz és tudsz győzz meg,vagy szimplán csak érts meg...

szépség

Ha a napod pocsékul telt, sőt borzalmasan,akkor is lásd meg benne a szépet,mert minden rosszban van valami jó,és minden jóban van valami rossz ;)

Mosoly

Tudod mit szeretek rajtad a legjobban? Azt a csoda szép mosolyodat.Mikor feléd tartok,és meglátlak,én is csak mosolyogni tudok. Remélem az évek múlásával ez nem fog változni,csak a szemeinknél kialakuló szarkalábak fognak minket emlékeztetni arra,hogy régen mennyire boldogok voltunk együtt,hogy mennyit nevettük.

Sors

Magához húz a magány,fájdalom,nem bírok szabadulni.Mikor jött el az én időm? Talán akkor,mikor hátat fordítottam a barátaimnak? Vagy akkor,mikor már minden veszve volt?
Nem tudok rájönni.El kell fogadnom a végzetem,mi szerint nincs jogom e világban élni.Eltaszít minden ettől az élettől,egyre jobban vonz a sötétség,a másik világ.Vajon ott befogadnak?

Egyedül

Soha ne érezd magad egyedül a világban,hisz az maga a Halál. Állj fel és harcolj!

Ha....

Ha el is tűnt az összes mosolyod,majd én adok az enyémből :)

Kérlek,ne játssz velem!

Nem baj,ha szomorú vagy,az csak azért van,mert ennek ez a rendje.Eljön az idő,hogy boldog leszel,de ahhoz fel kell állnod a földről,lesöpörnöd magad és azt mond: "Nem adom fel!".

valóság

Álomvilágban élek,ahol semmi bánat nincs,csak boldogság. De ez nem élet,hisz semmi sem tökéletes... Ábrándozni szabad,de beleélni magadat,azt nem,mert ott ragadsz és soha nem szabadulsz...

mesebeli herceg?!

Mikor kislány voltam,mindig odavoltam a hercegnős mesékért.Emlékszem,Csipkerózsika volt a kedvencem,mert ő volt az,aki az erdőben sétálva,és énekelve talált rá az álombéli szerelmére.
Én is álmodom,de sosem találkozom Fülöp herceggel,vagy akárki mással.Vajon egyszer rám talál a szerelem,vagy mind csak mese?

Várok,míg eljön az igazi...

káprázat

Mikor behunyom a szemem,villódzó fényeket látok.Mosolygok,hisz nyitott szemmel ezeket a fura képeket nem láthatjuk,mind a fejünkben játszódik le,amit akkor látunk,mikor becsukjuk a szemünket.
Nyitott szemmel is látunk csodálatos dolgokat,de sokszor csak csalódás,ámítás...

Higgy abban,mi szemmel látható,de kézzel nem fogható

vannak bajok

Nézz a szemembe:Nem látod,hogy szenvedem?!

Mikor érzem azt,hogy eluralkodik rajtam a pánik,zenét hallgatok.Menekülök szélsebesen,csak hogy elbukom,akár meddig is jutok el.De újra talpra állok,és futok tovább,míg nem érek a búvóhelyemre,ahol végre azokkal lehetek,akik igazán megértenek.

gondolkodás

Sokszor kitépném az agyam,mert tévképzeteim vannak.Rólad,hogy szeretsz,elem vagy és sosem hagysz el,de aztán észhez térek,majd magamba roskadva átkozom magam...

...

Noha azt érzem,minden porcikám rád vágyik,mégis nincs semmi bennem,mert megölted az irántad érzett szerelmemet...Nincs több remény,mert meghalt...

Titkok rengetege: I fejezet.

„Ha a poklok poklán mész is keresztül, menj tovább!”

Winston Churcill

Épp nyitni akartuk a bárt, amikor egy félőrült elkezdett hőbörögni, hogy miért nem sietünk jobban. Felment bennem a pumpa, mindennap ezt kell hallgatni a részeg emberektől: ezt meg azt kér, de a hálának egy cseppnyi szikráját sem látom a szemükben se józanul se részegen. Néha elszomorít, hogy ilyen világban élünk, ahol már nincsen egyenjogúság, csak a gyűlölet mindenhol, pedig ez már a 21. század. Engem nem zavar, ha valaki nem keresztény vagy katolikus, és még sorolhatnám a vallásokat itt napestig. Nem szeretem a rasszistákat, azok mindig csak a bajt okozzák, főleg itt nálunk Floridában, de itt is a legeldugottabb zugában, ahol szinte a madár se jár, csak mi, földi halandók.

Szép napos időnk van ma, de semmi kedvem sincs dolgozni, inkább csak aludnék otthon, behúznám az összes függönyt, és szépen aludnék a jó meleg ágyamban. Ezzel az a baj, hogy így is az egész életünket szinte átalusszuk, és lemaradunk sok mindenről, pedig nem szabadna, mert értékes percek mennek így kárba, amik fontosak a számunkra.

Visszaterelve gondolataimat a nyitáshoz, a főnököm, Jarod Williams lépett oda hozzám. Smaragdzöld szemében képes lettem volna ott azonnal elmerülni, de kicsit megráztam a fejem, így újra tisztán láttam a dolgokat. Magas, izmos fickó, szerintem nagy nőcsábász is egyben. Rövid fekete haja, amit mindig gondosan megfésült, most valahogy kócosnak látszott, de ez is jól állt neki. Nap barnított színe elütött fehér pólójától, ami nagyon szép látvány volt. Na, de elég az áradozásból.

– Szia, Zara. Minden rendben van? Olyan furcsának tűnsz. – Én, furcsának? Csak ámuldoztam a tökéletességig hibátlan főnökömben, ezért lehettem olyan, amilyen?

– Jó reggelt, főnök. Persze, semmi bajom nincs, csak elbambultam így kora reggel – dadogtam össze-vissza. Jó, zavarban voltam, ki ne lett volna az ő jelenlétében?

–  Mondtam vagy százszor, hogy szólíts te is Jarodnak, mint a többiek – mosolygott rám, mire én is csak ezt tudtam tenni. Majd bólintottam, hogy rendben, így fogok tenni.

Ahogy elment előttem, gyorsan végigmértem magam. Nem vagyok valami nagy szépség, de annyira ronda se, vagy ki tudja, ami nekem szép, az másnak lehet ocsmány, és fordítva. Rövid kék nadrág volt rajtam, fehér tornacipővel, zöld felső, rajta a bár logójával, és a kedvenc nyakláncom. Vörös hajam elgumiztam reggel, nem voltam kifestve, mert ilyen korán lusta vagyok ehhez, bár sokszor kiemeli a szemem színét a fekete. Egyedül, amit szerettem magamon, az a kék szemem volt mindig is.

Végre megnyitottunk, jöttek a vendégek. Szerettem ezt a kis helyet, olyan barátságos volt, nem úgy, mint a többi lebuj a városban. Menünk is egész baráti: van hamburger sült krumplival, kóla, sprite, és még sok más étel is. Rajtam kívül van még három pincérnő is: Izobelle, Jenni és Nicole. Szeretem őket, sokat lógunk együtt munka után. A húszas éveink végét sok bulizással akartuk mindig is zárni, így ezt is tesszük, persze mértékkel. Én nem iszom nagy mennyiségben alkoholt, tudom, hogy hol a határ, de ők… azt inkább hagyjuk is. Lassan öt hosszú éve dolgozunk Jarodnál így négyen lányok. A konyhásokkal is jó a viszonyunk, de velük nem jártunk el soha sehová. A konyhafőnök, aki egyben a szakács is, Julian, helyes pasi, ráadásul nagyon magas és szingli, de úgy vettem észre, hogy inkább más lányok felelnek meg az ízlésének. Gondolok itt utcalányokra, egy ilyen férfi minden nőt megkaphat, akit csak akar. A többiek nevét nem tudom, mert ők még újak, majd bemutatkoznak, ha akarnak.

Hosszú és fárasztó nap volt, ennyit dolgozni, ma sokkal többen jöttek, mint eddig bármikor. Jó jattot kaptunk a csajokkal, ezért buliba akartak volna menni, de mondtam nekik, hogy ezt ma inkább kihagyom. Igaz, holnap szabadnapos leszek, de csomót kell otthon takarítanom. Egyedül laktam egy három szobás, két fürdőszobás emeletes házban. A két testvérem nemrég költözött el, én meg itt maradtam. Nem akartam eladni a házat, mert még a nagyszüleim építették, és mivel itt nőttem fel, nem tudnék megválni tőle. Gondolkoztam azon is, hogy a csajokat ide hívnám, de átjáró házat sem akarok, ahol csak én takarítok, és vigyázok a rendre, márpedig ez lenne, ahogy ismerem őket. Még csak huszonhat éves vagyok, családot nem akarok, ahhoz túl fiatalnak tartom magam, de egy társnak örülnék. De mindennek meg van a maga ideje.

Miközben takarítottam, megszólalt a telefonom. Egy régi ismerős volt az, akibe évekig bele voltam habarodva.

– Szia, Alex. Mi a helyzet? – Ha egy kicsit is idegesnek tűnt a hangom, az azért volt, mert a srác elég instabil, de sosem volt vadállat, nem is bántott senkit, csak hamar felkapta a vizet, ami nem egy jó tulajdonság. De mégis megfogott benne valami, amiért szerettem őt évekig.

– Szia Zara. Ráérsz ma? – Kicsit zavaros volt a hangja, mint aki nem meri elhívni a bálkirálynőt egy táncra. Imponált ez a helyzet. – Beszélnem kell veled.

– Persze, ráérek. Mikor és hol találkozzunk?

– Igazság szerint itt vagyok a tornácon.

– Hogy mi? – Jézusom, mióta állhat ott kint? – Beengedlek. – Letettem a telefont, és így is tettem. Két fejjel magasabb volt nálam, félhosszú barna hajában láttam pár kósza őszhajszálat, de ettől csak helyesebbnek véltem. Borostásan hagyta az arcát, ahogy mindig is szerettem. Sötétbarna szeme égette a szemeimet, de álltam a tekintetét. Szomorúságot láttam benne, mély fájdalmat. Megsajnáltam, hiszen ez a nézés sosem vont jó hírt maga után.

– Mi a baj, Alex? Zaklatottnak tűnsz – behívtam, és hoztam neki egy sört –, elmondanád, hogy mi a bajod? Nem akarok egész éjjel találgatni. – Ahogy jobban megnéztem őt, valami furcsát vettem észre. Kinéztem a tornácra és bőröndöket láttam. Na, ne, kirúgta volna a nője, aki miatt elhagyott? Szép, mondhatom, nem leszek pótlék. Ahogy nyúlt a sörért, felszisszent, és láttam, hogy a bal keze véres. Az oldalát fogta. – Te vérzel? Miért nem a kórházba mentél ahelyett, hogy ide jöttél?

– Nem tudom, csak látni akartalak. Azóta nem is találkoztunk, amióta…

– Amióta otthagytál érte, aki, ha jól látom most téged kosarazott ki.

– Jól látod. – Rám se nézett. Fújtam egy nagyot és megveregettem a vállát, majd hívtam a mentőket.

A kórházba bevitték az egyik szobába, majd egy nővér jött ki. Faggatott, hogy mi történt vele, mire azt tudtam neki mondani, amit tudtam: semmit. Fura mód hitt nekem, ezen meglepődtem, mert ilyen helyen nem nagyon hisznek az embernek. Eltelt egy óra, mire a főorvos jött oda hozzám.

– Jó estét, hölgyem. – Idős férfi volt, aki a nyugdíjazás előtt állt már.

– Jó estét, doktor úr. Rendbe fog jönni? – Hirtelen sírás tört rám, és elkezdtem pityeregni. Na, szép, most itt nekem kéne erősnek lennem, a támasznak, ehelyett itt sírok.

– Persze, kisasszony. Idejében hozatta be, mert elvérzett volna. Hívtuk a rendőrséget is, mert egy golyót vettünk ki a sebéből. Nem tudja, hogy mi történhetett? – Szemeim kikerekedtek, tátva maradt a szám, nem kaptam levegőt. Valaki meg akarta ölni Alexet?

– É-én nem tudok semmit. Egyszer csak csörgött a telefonom, ő hívott, és az ajtóm előtt állt. Kinyitottam, majd beszélgettünk, mire észrevettem, hogy véres a keze, és-hogy vérzik. Egyből hívtam a mentőket, de nekem nem mondott semmit az esetről. – Annyira kétségbeestem, hogy nem forgott az agyam, csak ezen az egy dolgon kattogott: ha ma elmentem volna a csajokkal, akkor Alex mostanra nem élne. Hálát adtam az égnek, hogy nem így történt.

Szeretethiány

Éreztem már korábban is,hogy sokkal több szeretetre van szükségem. Másoknak rengeteget adok,de szinte semmit nem kapok vissza.Olyan üresnek érzem magam.A legjobb barátomban kellett csalódnom,akiben sosem akartam.Önfejű,és önző,ezért nehéz vele dűlőre jutni vele...

Tétlenség...

Volt már néha olyan érzésem,hogy egyedül vagyok a nagy világban,hiába vannak szeretteim,barátaim,mégis magányosnak érzetem magam...Én is vágyom egy társra,aki megért,szeret,elviseli a hisztijeimet.Mindig azt mondják:"ráérsz még szerelmesnek lenni,majd jön az igazi". Erre én:"na,és mikor?Hol késik?" Annyira rossz látni,hogy mások boldogok,amíg én egyedül vagyok...