valahol

Vannak pillanatok,mikor a képzeleteimbe révedve,máshol járok.Mindig egy helyre megyek már évek óta,mert ott minden olyan megszokott,semmi új,váratlan nem történik velem.De ma,megtörtént. Egy férfi állt a fához állított létránál,és rám mosolygott,mintha ezer éve ismernénk egymást.Ahogy közelebb mentem hozzá,felismertem én is. A nagy Ő volt az,akiről mindig is álmodoztam,végre megtalált.

De aztán hozzám szólnak,hogy figyeljek jobban oda arra,amit  mondanak,és ennek a gyönyörű képnek vége lesz...