Minden napok

Van úgy, hogy elgondolkozunk azon, vajon mit tettünk vagy, mit kellett volna meg tennünk azért, hogy boldogok lehessünk. Sokszor fut át az agyamon, hogy pozitívabbnak kellene lennem, de ez valahogy nem megy. Miért? Fogalmam sincs. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy valaki, akinek vannak problémái, hogyan tud mégis mosolyogni? Talán azért, mert hozzászokott ehhez az érzéshez, vagy megtanult ezzel az egésszel élni, és nem törődni azzal, ki mit mond róla, hogyan becsmérlik a minden napokban. Mindenkinek ezt kéne tennie, de akkor unalmas lenne az élet. Nemde? 

Gondolatok

Mikor zenét hallgatok,megáll a világ. Kikapcsol az agyam, és csak a szövegre koncentrál. Álomvilágban élek, mert a valóság szörnyű mása a valaha felépített vágyképzeteknek. Nem érzem azt, hogy bárki is boldogan élhet ebben a mai világban. Vagy ha igen, az nagyon ritka.

...

Vágyunk a törődésre, a szeretetre. De amikor nem kapjuk meg, akkor csak magányosabbak leszünk, mint valaha. Normális ez? Szerintem nem az, inkább nevetséges. Azért gondolom így, mert ideje lenne, ha a sarkunkra állnánk, és végre kimásznánk a maguk ásta mély gödörből, és végre boldogak lehetnénk egyszer igazán az életben. Nem csak akkor lehet az az ember, mikor szerelmes, hanem akkor is, mikor rá mosolyog egy kisgyerek, vagy ha meglát egy aranyos kutyát az utcán. Apró örömök ezek, mégis valakinek az egész napját boldoggá teszi. Minden nézőpont kérdése ;)