...

Vágyunk a törődésre, a szeretetre. De amikor nem kapjuk meg, akkor csak magányosabbak leszünk, mint valaha. Normális ez? Szerintem nem az, inkább nevetséges. Azért gondolom így, mert ideje lenne, ha a sarkunkra állnánk, és végre kimásznánk a maguk ásta mély gödörből, és végre boldogak lehetnénk egyszer igazán az életben. Nem csak akkor lehet az az ember, mikor szerelmes, hanem akkor is, mikor rá mosolyog egy kisgyerek, vagy ha meglát egy aranyos kutyát az utcán. Apró örömök ezek, mégis valakinek az egész napját boldoggá teszi. Minden nézőpont kérdése ;)